Az elmúlt hónapokban rengeteg változáson ment át az életem. Éppen ezért sokat gondolkodom is. A döntéseimen, céljaimon, terveimen és leginkább azon, hogy milyen emberekkel veszem körbe magam. Illetve azt is figyelem, ki hogyan viselkedik, vélekedik a másikról.

          Mennyire érdekes, hogy ugyanazt az Embert ki hogyan látja. Van, aki a kedvességét, van, aki a nagyképűségét, van,aki a humoros oldalát, van, aki a makacsságát, van, aki az éles eszét, van, aki az odaadását, van, aki az önzőségét vagy éppen a figyelmességét látja leginkább. Az tény, hogy mindannyiunknak ezer oldala van és a hangulatunktól illetve a környezetünkben lévő emberektől is függ, hogy éppen melyik oldalunkat mutatjuk meg. Hiszen nem ugyanúgy viselkedünk egy idegennel, mint egy számunkra fontos Emberrel. Sőt még a hozzánk közel állókhoz sem tudunk mindig egyformán viszonyulni. Mert lehet, hogy valakivel mindig kedves, türelmes és megértő vagyok. De pont aznap mondok bántó dolgokat, veszekszem vele (akár a semmiért is!), vagy csak szimplán nem úgy reagálok valamire, ahogyan azt tőlem már megszokta. Vagy például egyik családtagom más reakciókat vált ki belőlem, mint a másik. Rengeteg mindentől függhet, hogy ki hogyan viselkedik. Persze, ha valaki huzamosabb ideig a negatív oldalát mutatja felénk, akkor érdemes elgondolkodnunk. Én az a fajta ember vagyok, aki szereti tudni ilyenkor az okot. Szeretem tudni, hogy miattam viselkedik-e így, vagy valami más a baj. Meg ugye az is lehet, hogy csak szimplán egy másik oldalát is megmutatja nekünk éppen az adott személy. Itt viszont érdemes az eszünkkel és a szívünkkel is mérlegelni, azt hiszem. Végig kell gondolni, hogy kapunk-e, kaptunk-e annyi jót a másiktól, amiért érdemes elviselni a másik ember hibáit ?! Természetesen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Nekünk is lehetnek és vannak is hibáink,  rosszabb napjaink, akár heteink is.

          De ha valaki fontos számunkra, akkor igenis meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni Őt minden egyes helyzetben, és nem csak akkor, amikor úgy viselkedik, ahogy nekünk az kényelmes, vagy valamiért jó! Sőt adott esetben meg kell próbálnunk segíteni is a másiknak és azt hiszem, ezt az egész folyamatot hívják elfogadásnak és szeretetnek. Gondoljunk csak bele, ha éppen azt érezzük, kezd összeomlani a világ (akár csak egy percre is), akkor mennyire jó érzés, hogy tudjuk, van olyan ember, jó esetben több is, akire/akikre számíthatunk. Akik megértik majd, ha hibázunk, ha elbotlunk és segítenek felállni, megoldani az adott problémát. Akár csak azzal is, hogy meghallgatnak anélkül, hogy elítélnének!  

          Tehát én azt hiszem, a szeretet az alapja mindennek. Nagyon sokszor ott van bennünk a dac, a konokság, a sértettség is és sajnos gyakran hagyjuk, hogy ezek vezéreljenek minket. (Ebben írok az előző bejegyzésemben is az „Őszinteség kontra makacsság”-ban is, ha esetleg még nem olvastad, ajánlom figyelmedbe! ) De ezekre nagyon vigyázni kell, hiszen akár egy életre is tönkre teheti két ember kapcsolatát! Még akkor is, ha előtte tele volt szeretettel, őszinteséggel és megértéssel.

 

          A lényeg csupán annyi, ahogy én látom: kellenek a "hibák", látnunk kell azokat is egymásban. De ha valaki fontos a számunkra, akkor próbáljuk meg Őt a szìvünkkel nézni! Így látjuk nem csak a jó, hanem a kevésbé jó tulajdonságait is, de elfogadjuk őket, mert szeretjük a másik Embert!

 

          Szeressük azokat, akik fontosak számunkra, amíg csak lehet !!! (Hiszen nem csak a halál választhat el egy életre!)