Csak pozitívan
Rengeteget olvashatjuk és hallhatjuk az utóbbi években, hogy a pozitív gondolkodásmód mennyire fontos.
Megmondom őszintén, ezeken én mindig kicsit kiakadtam. Hiszen azt éreztem, hogy könnyű ezt mondani, de megvalósítani szinte lehetetlennek éreztem. Főleg az akkori depressziós állapotomban. Mert igen, nagyon sokáig voltam depressziós. Sőt! Fiatal korom ellenére már felálltam egy idegösszeomlásból is. Így tudom, milyen igazán mélyen lenni lelkileg. Amikor azt érzi az ember, hogy semminek sincsen értelme. Azt hiszi, hogy senki sem szereti. De a legrosszabb, hogy saját magát nem szereti! Szakemberek segítsége és hatalmas akaraterő kellett ahhoz, hogy felálljak. Ennek a folyamatát is el fogom idővel majd mesélni, hátha ezzel is tudok majd segíteni másoknak. De most térjünk vissza a pozitív gondolkodásmódra, hozzáállásra.
Egy kérdést teszek most fel: Ha nap végén megkérdezik tőlünk, milyen napunk volt, mit válaszolunk? Az esetek –sajnos- döntő többségében azt reagáljuk, hogy: fárasztó, hosszú, rossz stb. és már meséljük is a minket ért összes negatív hatást. Egy kolléga bántómondatát, egy ügyfél nem túl udvarias stílusát, egy boltban a hosszú sorban állást, a gyermek délutáni hisztijét, és még hosszan sorolhatnám. Ismerős, ugye? De vajon hányszor meséljük azt, hogy nehéz nap volt, de ma is végig csináltam? Észrevesszük-e, hogy kisütött a Nap? Látjuk az utcán mosolygó idegen kisgyermeket, aki hatalmas szemeivel nézett ránk és szeretetet árasztott felénk, miközben mi csak elrohantunk mellette? A válasz sajnos azt kell mondjam, hogy általában nem. Nem vesszük ezeket észre, mert a jó valahogy természetes. Természetes, ha látunk, járunk, beszélünk, szeretnek minket. Minden akár apró, akár nagy dolog, ami jó az életünkben természetessé válik és csak akkor értékeljünk – vagy értékelnénk-, amikor elveszítjük. Akár csak egy kis időre is. Most első sorban a lelki nyugalmunkra, békénkre gondolok. Nem létezik olyan Ember, akinek nincsenek problémái akár fizikálisan, akár lelkileg vagy bármilyen más módon. De boldog ember igenis létezik és Mi is lehetünk azok. Akkor is, ha nem értünk még el mindent az Életünkben, amit éppen célul kitűztünk, vagy amire vágyunk. Lehet boldognak lenni akkor is, ha a családban éppen konfliktus van, ha a szerelmünkkel éppen összekaptunk, ha a gyermekünkkel nem értjük meg egymást, ha a munkahelyen nem kaptuk meg a várt elismerést. Lehet örülni és boldognak lenni az aprónak tűnő dolgoktól is.
Tudom, mert tapasztaltam. A szerelmi életem az utóbbi időben egyáltalán nem olyan, amilyennek én szeretném. A családommal rengeteg a konfliktus és a barátokkal sem mindig zökkenőmentes az életem. Mégis imádok zenét hallgatni, beszélgetni, táncolni, sétálni és még nagyon sok mindent tenni. Szeretek az otthonomhoz közel lévő patakparton órákig sétálni akár egyedül is, zenét hallgatva, gondolkodva és figyelni a tájat, az embereket. És elmosolyodni szívből és örülni, mert látom a Napot, a madarakat, a növényeket. És igen, ilyenkor is néha összeszorul kicsit a szívem, ha egy család elmegy mellettem, ahol egy fiatal pár a gyermekével sétálgat. Hiszen már én is vágyom saját családra. De már igyekszem tudatosan nem a sajnálatba merülni, hanem arra gondolni, hogy ha teszek érte, hamarosan én is így sétálhatok a saját családommal.
Minden önmagunkban kezdődik, én ezt érzem, ezt tapasztalom. Keressük a pozitívumokat az Életben. De kezdjük önmagunkkal. Igenis mindenkiben vannak olyan tulajdonságok, amik szerethetők. Szeressük meg magunkban a jót és utána nézzünk körbe, milyen csodákat fedezünk fel magunk körül. A környezetünkben lévő helyekben, Emberekben, szituációkban.
Nagyon nehéz és hosszú folyamat! Ráadásul itt is lesznek és vannak hullámvölgyek és hullámhegyek is. Mert egyik nap könnyebb észrevenni a jót, mint a másikon. De próbáljunk minden napban csak 1 jót találni! Egyetlen egy olyan apró csodát, ami megnyugtat, amitől elmosolyodunk, vagy ami boldoggá tesz. Egy idő után természetessé válik, és valahol itt kezdődik majd a lelki béke is, azt hiszem.
CSAK POZITÍVAN!
- Nincsenek hozzászólások.