"A pénz nem boldogít" ?! Valóban nem ??? Az eszem megáll, hogy vannak emberek, akiket mégis. Teljesen elvakultan alárendelik magukat annak az embernek, akinek "sok" pènze van. Annak, aki biztosítja számukra a fényes jövőt. Veszik sorban az autót, házat, nyaralót, a legdivatosabb ruhákat, legújabb mobilokat, beutazzák a fél világot ... de mi is ennek az ára ??? Onnantól, hogy ebbe belemész Te, mint önálló és eddig karakán, gondolkodó és céltudatos ember MEGSZŰNSZ LÉTEZNI! Nincsen olyan, hogy Ő meg Te !!! Csak Ő van (miközben elhiteti Veled a klassz új cuccokkal, hogy ez az egész "mi" vagyunk, mármint Ti ketten). És már Ő mondja meg mikor, hol, kivel , mit és hogyan csinálhatsz. Azt érzed, hogy milyen kedves, leveszi a válladról a terheket, csodálod a határozottságát, "érettségét", pedig valójában csak a Te életedet formálja nagyon ügyesen át. Szónélkül lealáz idegenek és a barátaid, családtagjaid előtt is akár. Észre sem veszed, annyira megszoktad már. Manipulál, zsarol, kihasznál és a másik meg csak csendben tűr és bólogat. Miközben magának és a környezetének is mantrázza : "Boldog vagyok ... boldog vagyok". Csak szólok, hogy NEM VAGY BOLDOG!!! Biztos nekem vannak rossz elképzeléseim a boldogságról. De ha egy kicsit kívülről is megnéznék magukat ezek az emberek, ledöbbennének!!! És ami a legszomorúbb ebben az egészben az a jövő. Mert perpillanat mi a motiváció? Meglegyen a ház, a kocsi, a nyaraló, a hasznos kis kütyük BÁRMI ÁRON. (Cserébe a másik megkapja és kihasználhatja a tested és lelked, széttörve az igazi álmaid és a szíved! Kap egy embert, akin uralkodhat, aki elhalmozza az érzéseivel, a tenyerén hordozza, mert benyeli, hogy ez a jó, ez a "boldogság".)

               Aztán eltelik 5-10-15 sőt ha nagyon hülye az ember, akár 20 év is. Egy napon arra ébred, hogy hirtelen kívülről látja magát. Ott ül a házában (halkan súgok, jogilag semmi köze hozzá, mert nem az Ő nevén van, nem az Ő pénzéből...) van mellette egy ember, akit idegennek fog érezni és rohangálnak majd körülötte a gyerekek, akik azért születtek meg, mert a "pénzes ember" akarta őket. Emberünk hirtelen mérges, csalódott lesz és elöntik a kérdések. Ki Ő most? Hova lettek a saját álmai? Miért is nem valósította meg őket? És miért is ordít vele a másik, amíg ezeken elmélkedik? Mert ez lett a megszokás. Ezt tűrte a "luxusért" cserébe. Menekülne az ember, menekülne vissza a múltba. A régi önmagához, a régi vágyaihoz. Azokhoz az emberekhez, akik Őt szerették. Önmagáért, a hülyeségeivel együtt, és nem akarták sosem megváltoztatni !!! A baj csak az, hogy akkorra már ezek az emberek annyi bántást, sértést kaptak, hogy már nincsenek ott számára. Tovább léptek! Bár Ők nem élnek luxusban, Ők a BOLDOGSÁGOT választották! A szeretetet, megbecsülést, odafigyelést ... Emberünk meg kereshet magának egy állandósítható káros pótcselekvést. Az alkohol (sajnos ez a jobbik eset) a barátja lesz, ami tetőzi a bajokat is. Mert boldog ettől sem lesz, és semmi sem változik vissza! NINCS VISSZAÚT !!!

 

           Történhetne és végződhetne másképp is, azt gondolom. Csak annyi kell, hogy egy szép, nyugodt pillanatban mérlegre kellene tenni mindent. Az ész és a szív érveit. Elvakulatlanul nézni kicsit a múltat, a jelent és a jövőt is.
Mindenki azt kezd az életével, amit akar és azt hoz ki belőle, amit tud!
           

 

             De csak egy jó tanács : "A PÉNZ NEM BOLDOGÍT" és soha nem is fog !!!